Az Eye Movement Desensitization and Reprocessing (EMDR) – vagyis szemmozgásokkal történő deszenzitizálás és újrafeldolgozás – egy olyan terápiás eljárás, melyet traumatikus élmények következtében kialakult maradandó problémák kezelésére dolgoztak ki. Traumatikus élménynek nevezzük az olyan megrázó eseményeket, mint például egy közlekedési baleset vagy egy fegyveres támadás. Természetesen egyéb szégyenteljes, vagy más módon megrázó negatív élmények is válhatnak traumatikussá, például folyamatos csúfolás/kiközösítés az iskolában, gyermekkori szexuális zaklatás, lelki bántalmazás vagy elhanyagolás, fájdalmas és/vagy megalázó kórházi események, munkavégzéssel kapcsolatos élmények, vagy éppen személyes veszteségek. Az EMDR viszonylag új terápiás technika, melynek első változatát 1989-ben írta le dr. Francine Shapiro amerikai pszichológusnő.

A megrázó eseményeket bizonyos esetekben nem tudjuk feldolgozni, így azok lelki problémákhoz vezethetnek. Gyakran a traumatikus esemény kényszerítő erővel, váratlanul ránk törő emlékképei, az események újraélése (ijesztő képek, „flash-backek” és rémálmok) jelentik a fő problémát. Szintén gyakori panasz az ijedősség, ingerlékenység, alvászavar vagy egyfajta elkerülő magatartás kialakulása. Ilyenkor poszttraumás stressz zavarról (PTSD) beszélünk. Az EMDR rendkívül hatékony traumafeldolgozási technika, amelyet e speciális tünetegyüttes kezelésére használhatunk.

Emellett az EMDR minden olyan pszichés tünetegyüttes kezelésében alkalmazható, amelyek összetett trauma vagy hosszan tartó stressz hatásaival összefüggésben alakultak ki. Alkalmazásának mérlegelésekor a kiindulópont az, hogy a fennálló tünetek egy vagy több károsító hatású élmény következményeként jöttek-e létre.

Mind a tudományos kutatás, mind a pszichoterápiás gyakorlat (manapság terapeuták tízezrei használják az EMDR-t szerte a világon) azt bizonyítják, hogy az EMDR igen hatékony terápiás módszer. Ha egyszeri traumáról van szó (1. típusú PTSD), gyakran már néhány terápiás ülés is elegendő ahhoz, hogy a páciens visszatérhessen szokásos, mindennapi életéhez. Komplex traumák esetében természetesen nem várható ugyanilyen gyors eredmény.

Számos tudományos kutatás bizonyította, hogy az EMDR elősegíti az adaptív információfeldolgozást.

A terapeuta megkéri a pácienst, hogy idézze fel a traumatikus eseményt teljes részletességgel, a hozzá tartozó képekkel, hangokkal, szagokkal, gondolatokkal, érzelmekkel és valamennyi testi érzéssel együtt. Ezután veszi kezdetét a feldolgozási folyamat. A traumát elszenvedett személy a traumatikus eseményre való visszaemlékezéssel egy időben elterelő ingereket kap. Ezek lehetnek vizuális, kétoldali szemmozgásokat kiváltó ingerek, vagy felváltva mindkét fülbe adott auditív ingerek, illetve taktilis, kézre, lábra vagy más restrészre adott érintéses stimulációk. A traumatikus eseményre való visszaemlékezés és a kétoldali (bilaterális) stimuláció kombinációja több gondolatot és képet aktivál, sőt, olykor érzelmeket és testi érzeteket is. Egy-egy bilaterális ingerlési sorozatot követően a terapeuta megkérdezi, mi az, ami éppen megjelent, felszínre került a páciens belső folyamataiban. A stimuláció egészen addig folytatódik, míg a traumatikus élményre való visszaemlékezés már nem jelent megterhelést.  Ekkor az érzelmi töltését vesztett emlék újraintegrálódik a személyes élettörténetbe, a traumát elszenvedett személy mély megnyugvást, gyakran megkönnyebbülést él át. Ilyenkor előfordulhat, hogy erőteljes érzelmi reakciók jelennek meg, ezek azonban többnyire átmeneti jellegűek, és maguktól elmúlnak. Ha ez nem következik be, akkor a következő terápiás ülésen ezekkel folytatható a terápiás munka.